Hirtelen távozott, bizonyára nem kibékülve az elmúlással, hiszen nem volt még hatvan, ugyan elérte már az igazán férfias, érett kort. Összeszorult torokkal, a döbbenettől még fel sem ocsúdva váltunk szót sportbarátok, egykori kalocsai focisták egymással, hogy a megyeszerte ismert legendás ballábas bombázó Lakatos Gyuri, már nem lehet közöttünk. A város labdarúgás-történetének egyik jeles alakja, a szurkolók egykori kedvence, a mindenkori ellenfeleket emlékezetesen nagy góljaival felbosszantó középcsatár mindörökre távozott az oly sok nagy csatát megélt kalocsai pályáról, ahol halála napjáig , már mint gondnok tevékenykedett.

Lakatos György a hatvanas évek közepén a Tóth Karcsi bácsi vezette Sportiskola kölyökcsapatában ismerkedett a versenyszerű labdarúgással, majd később a Petrovics Ferenc edzette verhetetlen kalocsai ifi karmestereként, gólkirályként vitézkedett a pályán. Édesapja, az egykoron szintén legendás kalocsai hálóőr Gyurit 17 évesen a Vadkert NB III-as alakulatához, úgymond profi játékosnak adta, majd sorkatonaként a megyei „honvédfoci” elit gárdájában a Krivi Ottó dirigálta kecskeméti Mezőfi SE-ben folytatta tovább. Leszerelése után visszatért a hetvenes évek eleji bajnokságra törő Kalocsai VTSK-ba, amely az ő góljainak is köszönhetően harcolta ki a hőn áhított NB III-ba jutást.

Ezúttal kivételes cseleivel sem tudta kikerülni a megálljt parancsoló halált, amely alattomosan, észrevétlenül, a pillanat tört része alatt, kedvenc fotelében érte, éppen meccsnézés közben – futballnyelven szólva „hátulról kaszálta el”. A nagy bombázó hírében álló, távolról és közelről – fejjel és lábbal egyaránt gólveszélyes egykori focista ebből a „sérüléséből” már nem térhetett vissza. Minden bizonnyal az égi pályák varázslatos világába repítette a gondviselő, ahol várták már egykori csapattársai: Mészáros Sanyi, Kapitány Lajos, Kákonyi „Kudi”, Posztobányi Sanyi, Barabás Gyuszi.

Sajnos igazán szűkmarkúan osztotta rá a pályán kívüli életet a sors, mindössze 59 esztendő jutott számára. Kedvenc hobbijának a horgászatnak hódolt, amikor alig két hete találkoztam vele a Vajas-híd lábánál. Ez volt az utolsó találkozásunk, amikor szót válthattam Vele. A téma mi más is lehetett, mint a foci, a Fradi és kalocsai labdarúgás aktuális dolgai, de beszélgettünk a közelgő nyugdíjba vonulásról és megvalósításra váró rövid távú terveiről is.

Február 3-án, pénteken 11 órakor kísérjük majd utolsó földi útjára a kalocsai temetőben.