Molnár István egyesületvezető tájékoztatója nyomán a tagsággal felidézték, milyen eseménydús évet zárhat az egyesület, hiszen hagyományos rendezvényeik mellett idén egészség-megőrző programokon is részt vehettek az érdeklődők egy elnyert pályázat nyomán. A vezető hangsúlyozta, hogy a jól bevált, megszeretett, és hasznosnak vélt elemek jövőre a pályázati támogatástól függetlenül is működni fognak. – Minden csütörtökön gyógytorna lesz és folytatódik két alkalommal a vízi torna is. Ugyancsak tervezzük a dohányzásról leszoktató előadást, valamint dietetikus közreműködésével a helyes táplálkozás bemutatását is – foglalta össze a 2012-re tervezett új rendezvényeket Molnár István.
Azt is megkérdeztük, hogy a rokkantnyugdíjasokra, illetőleg a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó, jövőre életbe lépő törvényi változásokat miképpen fogadták az egyesület tagjai, és melyek a legmeghatározóbb vonatkozó passzusok. – A legfontosabb változás, hogy maga a rokkantnyugdíjas fogalom megszűnik. A nyugdíjkort még el nem ért, megváltozott egészségügyi állapotúakat több szempont szerint kategorizálják – mutatta be a módosult rendszert a vezető. – Vannak az úgynevezett védett korúak, akik öt éven belül elérik a tényleges nyugdíjkorhatárt. Őket nem bolygatja a rendszer, viszont akik ettől fiatalabbak, őket január végéig fogják értesíteni, hogy melyik illetékes rehabilitációs bizottságnál kell kérniük a felülvizsgálatukat. Amennyiben ezt elmulasztja az illető, május elsejétől megszüntetik a korábbi járandóságát. Ezen belül egy újabb fogalom jelentkezik, a rehabilitációs ellátás, melynek keretében a fiatalokat fogják vizsgálni és négy csoportba sorolni.

Molnár István azt is megjegyezte, hogy a korábbi leszázalékolások és nyugdíjazások körüli anomáliák tisztázásának szándékával egyetért, azonban az egyesület nevében is sérelmezte, hogy a „kormány és különböző médiumok által keltett hangulat azt sugallta, mintha a mozgáskorlátozottak zöme bűnöző vagy csaló lenne”.
Az egyesületvezető némi szkepticizmussal áll a megvalósulásra váró módosítások előtt, melyeknek része az is, hogy a felülvizsgálatok nyomán kategorizálja ki milyen szinten munkaképes, vagy tovább képezhető, hogy elhelyezkedhessen a munka világában. – A sorstársak zöme igenis szeretne dolgozni, csak az egészségi állapotuknak megfelelő álláslehetőséget kellene megtalálni. Na, itt az optimizmusom csorbát szenved, mert látjuk, hogy mi a nagy magyar valóság. Az ép egészséges emberek is nehezen találnak munkát, és nem tudom elképzelni, hogy utánunk kapkodnának a foglalkoztatók, bár a törvényi elképzelésben pozitívumokat is tapasztaltunk, ilyen a rehabilitációs hozzájárulás, a másik pedig az úgynevezett „rehabos kártya”, mellyel ösztönöznék a meglévő vállalkozásokat, hogy foglalkoztassanak ilyen személyeket.


STVN