Szent István diakónusnál pedig ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis, amikor azt hangoztatta, hogy a „Názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet” /ApCsel 6,14/.
Szent István nem káromolta Istent, nem tagadta a templom és a törvény isteni eredetét, hanem az Ószövetség átmeneti jellegét hirdette. Maga Jézus is szerette a templomot, mint az atyai házat, és az első keresztények még Jézus föltámadása után is feljártak a jeruzsálemi templomba. Az Ószövetségben csak egyetlen kiemelt helyen, Jeruzsálemben épült templom, jóllehet már akkor is tudták, hogy Isten nem köthető helyhez, mindenütt jelen van, csak a templomban az ember számára megtapasztalhatóvá válik Isten közelsége. A templomban őrzött frigyszekrény, kőtáblák mind Őrá emlékeztettek.

Jézus önmagát tette meg templomnak. Halálával és föltámadásával igazolta, hogy Ő az a hely, ahol jelen van Isten. Gondoskodott róla, hogy nemcsak Jeruzsálemben, hanem az eucharisztia által minden templomban érezhető közelségbe kerülhessen az Istennel. Így eljutottunk a templom igazi jelentőségéhez: a katolikus embernek ez nemcsak olyan hely, ahol reggel és este történik valami, a nap többi részében pedig nincs szerepe, üres. A templomban az Úr állandóan odaajándékozza magát, az eucharisztia a templom lelke, jelzi, hogy az Úr mindig ott van. A templomban már nem mi vagyunk az imádság kezdeményezői, akik várnak Isten feleletére. Az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus megelőz bennünket a keresésben, „elénk jön” a válaszadásban, s Benne megszólít bennünket az Isten, melyre nekünk kell válaszolni. Így ha belépünk, a templom előterében már nem vagyunk egyedül. De mint imádkozó emberek sem vagyunk magunk, mert abban az időben egy személyben is mi képviseljük az egyházat. Azt az egyházat, mely a kőből épített templomokat létrehozta. Az egyház közössége is élő kővé, élő templommá vált. „Ti Isten épülete vagytok, testetek a Szentlélek temploma /1Kor20/.
A templom a jelen lévő Krisztuson kívül eszünkbe juttatja az egyház élő közösségét, hiszen az élő és a hívő közösség mindig megelőzte a templomokat. A hit építi fel a köveket és nem fordítva. A műemlékvédelem csak a múzeum szintjén tudja tartani. Pedig a templom Istennek épült, s annál inkább az emberé, minél inkább az Ő dicsőségét szolgálja. Egyik templomban sincs jobban jelen az Isten, mint a másikban. A rangkülönbséget nem művészeti értékek alapján, még csak nem is a régiség alapján állapítjuk meg. Bár az is elgondolkodtató, hogy egy régi templomba évszázadokkal ezelőtt is jártak őseink. Így a történelemben megmaradó hitnek és Isten hűségének jelévé válnak. A templomok megnevezései mutatják, hogy az egyház nem az egyházközösségek alaktalan tömege, hanem összefonódva és egységben a pápával, a püspökkel az egyház hierarchikus rendjét őrzik.

Kedves Testvérek!

Híradásokból tudják, hogy a kalocsai Főszékesegyházat az építkezési munkák miatt nagy bánatunkra be kellett zárni. Azt a székesegyházat, amely már negyedik azon a helyen, ahol áll. Az első templomot Kalocsa első érseke, Asztrik építtette a XI. század elején bazilika stílusban. A második templomot kb. 200 év múlva Csák Ugrin érsek építtette román stílusban. Ezt a templomot pár évtized múlva a tatárjárás idején megrongálták és felgyújtották. A harmadik templomot az előző épen maradt részeinek beépítésével a XIV. század végén román stílusban, a homlokzatán két toronnyal építették fel. Ezt a templomot a török megszállás alatt a hajdúk gyújtották fel 1602-ben. Jelenlegi templomunkat, a negyediket, a török kivonulása után kezdték el építeni 1735-től. Attól az időtől kezdve sok viszontagságot élt meg, hiszen egy alkalommal szinte teljesen leégett.
Mostani felújításunk halaszthatatlanná vált.
Érsekségem kezdetétől tisztában voltam az épület megrongálódott állapotával, azonban mindig reménykedtem, hogy valamely pályázaton támogatást sikerül nyerni a felújításhoz. Ennek elmaradásával kénytelen volt az érsekség a munkába belekezdeni, mert isteni csoda, hogy egy nagy vihar alkalmával a toronysisakok nem dőltek le. Hála Istennek a Főszékesegyház északi és déli toronysisakjának újjáépítése 2010. december 13-án befejeződött. Korunk lenyomataként a Főszékesegyház csúcsán, a déli torony keresztgömbjében időkapszulát helyeztünk el, amely a jövő nemzedéknek tartalmaz üzenetet. Megújultak az óraszerkezetek, a régi fehér-fekete óralapok helyett gazdagabb díszítésű aranyozott óramutatók mutatják az idő múlását, amelyek a rádióhullámok segítségével biztosítják a pontos időt. Idén elkezdték a főtemplom főhajójának tető és falazat felújítását, kőtagozatainak restaurálását. Megújul a régi tetőszerkezet, kicserélik mindazon korhadt tetőelemeket, melyek többsége 150 éves is elmúlt. A felújítás egyik érdekessége, hogy találhatók még olyan nyomok, maradványok, melyek a leégésre utalnak. A kalocsai Főszékesegyházat 2011. augusztus 16-án életveszély elhárítása miatt ideiglenesen be kellett zárni a belső térben megvalósítandó állagmegóvási munkák elvégzéséig. A felújításnál műemléki szempontokat kell figyelembe vennünk. Az építés támogatására olyan téglák gyártását is kezdeményeztük, melyen címerem látható. A téglagyártás történetében a monogrammal és esetenként évszámmal is ellátott téglák megőrzik az építésnek idejét. A címeres téglákért befolyó adományokat a templom felújítására fordítjuk. A munkálatok eddig 205 millió forintba kerültek, a többi felújítandó részről még nem tudunk elszámolást adni. Ezt az összeget az úgynevezett restitúcióból – azaz a kártérítésből (nagyszeminárium jóvátételi díja) és a hitéleti támogatásnak mondott, valójában az elvett egyházi ingatlanok után járó kamatok összegéből sikerült kifizetni. De köszönettel tartozunk azoknak is, akik a 2009-es gyűjtés alkalmával egyéni adományokból 4.022.00 forintot, papi stipendiumokból 8.063.000 forintot és a címeres téglákért 5.600.000 forintot adományoztak.
Felmerül a kérdés: szabad-e a mai ínséges időkben ennyit egy épületre költeni? Ha őseink sokkal nehezebb körülmények között áldoztak rá, nem szabad pusztulni hagynunk. Az egri minorita templom fölírása mindig áll: „Pro Deo numquam satis- az Istenért semmi sem sok”. Ott, ahol épül templom, vagy újjáépül, ott élő közösség van, amely várhatja életére Isten áldását. A zsoltáros szava jelmondatunk lehet bármennyivel is támogatjuk templomunkat: „szeretem Uram házad ékességét”/26. Zsoltár/.

┼ Balázs s. k.
Érsek