„Ti nagy, hatalmas Messiásra vártok,
Ki fölkavarja az avult világot,
Kinek hatalma tisztító vihar,
Ki poklot ostromol villámival:
Én Jézust várom a kisgyermeket,
Ki bölcsőjében játszik, s nevet.

Vajúdást vártok, eszmék harcait,
Vak gyűlölettel, gőggel küzd a hit,
Viharzó harcot vív az öntudat
A szent szabadság zászlaja alatt:
Én Jézust várom a kis csecsemőt,
Letérdelek kis lábai előtt.”

(Radványi Kálmán: Én Jézust várom a kisgyermeket)



A XX. század elején a felvidékről elszármazott költő, nyelvész sorai ihlették meg az idei esztendő karácsonyának üzenetét. Az Úr 2009. esztendeje rendkívül nagy megpróbáltatásokat hozott. Talán a szokottnál is jobban igénybe lett véve az emberek tűrőképessége. Elszegényedett, nyomorgó emberek legfőbb szórakozása nézni, hogy mit vacsoráznak a „sztárok”. A képernyő előtt altatjuk el gondolkodásunkat ahelyett, hogy rákérdeznénk életünk lényeges kérdéseire. Ünnepre készülünk, de talán nem keressük az ünnep valós üzenetét. Talán csak nyűg az ünnep, és mást nem is veszünk észre belőle, csak azt, hogy a kedvenc üzletházaink zárva vannak. Talán egy kicsit ez bosszant is! Mit üzen az idei karácsony?

Szent Hosemaria Escriva elmélkedésében írja a következőket: „Nyugodj meg Isten akaratában! Érts egyet Isten akaratával! Akard Isten akaratát! Szeresd Isten akaratát!” Az Úr egyszülött Fiának születésekor, mint annyiszor, megalázta a gőgös emberiséget. Nem fényes palotában, nem dicsfényben úszva jött a világra a Megváltó, hanem a legegyszerűbb körülmények között. Isten akarata, hogy felismerjük őt, mint a szeretetet, elfogadjuk őt és hirdessük minden népnek. A karácsony talán a nem hívő embereknek is üzen valamit. Ha mást nem is, a béke és a szeretet feltétlen vágyát, s ennek akarását. Talán egy napra elcsendesülnek a gyűlölködő szavak, talán egy pillanatra mindenki elfelejti vélt, vagy valós sérelmeit. Talán egy pillanatra mindenki el tudja felejteni a gondjait és a szükséges tennivalókat. A hagyomány szerint Jézus születésekor a földkerekségen béke honolt. Reméljük karácsonykor, amikor az Ő születésére emlékezünk, szintén a béke járja át az emberek életét. A békére való vágyakozás minden ember életének része, természetes vágyunkká vált. Szent Ágoston szerint pedig a természetes vágyak nem lehetnek hiábavalók. Talán utópisztikusnak tűnik ez a vágy, amint azt Szabolcska Mihály lelkész-költő írja Háborús karácsony című versében, ahol így fogalmaz:

„És szólt az Úr az angyalseregeknek,
Kik örök fényben körülte lebegnek.
Az idők teljessége újra fordul,
El szét az emberekhez szálljatok,
S hozzám emelni szívüket a porbul:
Zengjétek a megváltó szózatot.

Az angyalok közt felhő suhan át,
Óh ne küldj minket most oda alá,
Dalunkat a föld úgysem hallaná,
Nem értené az angyal-éneket,
Egymást ölik ott most az emberek!”

Sajnálatos a tapasztalat, hogy a ma embere a harcban, az érvényesülési küzdelemben leli egyetlen örömét. Itt az idő, hogy felébredjünk! Isten nem a harcra teremtett bennünket, hanem arra, hogy párbeszédpartnerei legyünk, s az Ő szeretetéről tegyünk minden nap tanúságot. Régen sokan olvasták az Észak dél ellen című művet, s mintha ez válna valóra. Észak dél ellen, kelet nyugat ellen, de végső soron, mindenki, mindenki ellen. Szüntessük meg a harcot! A szeretet misszionáriusaival együtt valljuk: „Hiszek Jézus szentséges szívében, és mindent átölelő nagy szeretetében. Hiszek a lelkeknek szent közösségében, hiszek a szeretet végső győzelmében!”

Rengeteget hallunk a gazdasági válságról, mely már előre jelzi nehézségét a következő évnek, ugyanakkor az egyház sem maradt szótlan. Szentatyánk kiadta szociális enciklikáját, amelyben az igazságosságra és a szegényekkel való törődésre fordítja a keresztény emberek figyelmét. Természetesen rögtön megszólta érte a világ. Mi köze az egyháznak a gazdasági ügyekhez? Mi köze a pápának egyáltalán bármihez? A válasz szintén a karácsony üzenetében fogalmazódik meg. Szent Pál apostol a következőképpen fogalmaz Tituszhoz írt levelében: „Várjuk reményünk boldog beteljesülését!” A keresztény ember végső reménye, hogy Isten országa teljessé válik. Ennek az országnak pedig alapja az irgalom, az igazság és a jog! Nem a tetszés szerint értelmezett jogosság, hanem a valódi igazságosság. Szent Ágoston ezt írja a témában: „Az igazságosság a lélek rendje, amelynek eredményeként senki szolgái nem vagyunk, kizárólag az Istené.” Ebben az értelemben felmagasztosul a kereszténység egyik legerősebb tanítása a szabadság törvénye is. Szabadon dönthetünk a jó mellett, azaz az Isten mellett, aki meghívott az igazság ismeretére és az igazságosság gyakorlására. Aquinói Szent Tamás ezt a gondolatot még határozottabbá tette, amikor kijelentette: „Az igazságosság olyan magatartás, amellyel az ember állandó és állhatatos akarattal minden egyes embernek megadja a jogát.” Ennélfogva az Egyház örök törvényként hirdeti a jog és igazságosság megvalósulását. Minden jószándékú embert meghívunk arra, hogy legyünk együtt az igazságosság munkálkodói, és igyekezzünk mindenkit segíteni abban, hogy az őt megillető módon részesülhessen a közjóból, függetlenül fajtól, nemtől, nemzeti hovatartozástól, vagy éppen vallástól. Isten minden embert egyenlő méltóságra teremtett, csupán az ellátott szolgálatok különfélék. Ha a világ vezetői a másik ember szolgálataként fognák fel hatalmukat, talán nem lenne válság sem, mert nem az lenne a kérdés, hogyan szerezhetek többet magamnak a közjóból, hanem az, hogyan lehetek igazságosabb és irgalmasabb. A béke és szeretet tettei összetartoznak, s mint ilyenek, megszólítják az életünket. Válaszoljunk tettekkel erre a meghívásra!

Ezekkel a gondolatokkal kívánunk a város minden lakójának, minden jóakaratú embertársunknak Istentől megáldott, boldog békés karácsonyi ünnepeket, és sikerekben, szeretetben, békében és irgalomban, igazságban teljes újesztendőt! Végezetül a már idézett Szabolcska vers utolsó szakaszával köszöntünk mindenkit:

…És mindenütt szét e világon
Ébredezik millió szívbe szájon.
A betlehemi régi pásztor álom.
S zeng együgyű, százszorszent angyalének.
Lágy, puha párnául,
Vigasztalásul
Az agyonhajszolt emberek szívének!