Aki ott volt, olyan albumot vehetett kézbe, amely Vinczellér Imre eddigi életútja, festészeti munkálkodása mellett a festő gyermekkorától követi végig az életéhez kapcsolódó fontosabb eseményeket, amellett, hogy több, mint harminc év festészeti munkájából nyújt keresztmetszetet. Az albumban életre kel a Duna menti ártéri világ, még ha nem is realisztikus módon, hanem inkább szín és harmóniavilágában, ami a festőben még gyermekkori emlékképein keresztül elraktározódott, de megelevenedik a könyvben az őrjegi mocsárvilág is, ahol annak idején édesapjával sokat vadászott a festő, hiszen látható az albumban egy falikárpit terv is, amely az őrjegi vadvirágokat ábrázolja.



„Elmondhatom, hogy egészen fiatalkori, gyerekkori stúdiumaim is vannak a könyvben, de emellett annak is örülök, hogy a szerkesztésben a könyvbe került a szülőházam, a szüleim, a közeli családtagok. Például az, amikor Alíz lányommal, a világ különböző pontjain tanulmányúton voltunk. És a közös öröm, mikor 2004-ben a Carrousel du Louvre-ban állították ki a Koncert képet. Akkor a szűk család, tehát a feleségem, a lányom és én kint voltunk. Ezek nagyon nagy pillanatok az ember életében és örülök, hogy bekerülhettek a könyvembe, de hangsúlyozom, hogy nem elsősorban ezekért dolgozik az ember. A siker az egy veszélyes szó, én nem szívesen élek ezzel. Nekem életformám a művészet.” – hangsúlyozta Vinczellér Imre, aki zárkózott gyermekként indult el a nagyvilágba és most egy nyitott 56 éves képzőművészként tért vissza szülővárosába, hogy megmutassa, mennyi mindent tanult ez elmúlt évek alatt.



„Azt mondhatnám, hogy az élet, a művészet nagyon átváltoztatja az embert. Saját magam is nagyon sokat alakultam ez idő alatt. Úgy gondolom olyan szempontból jó irányban, hogy nagyon nyitott lettem. Emberszerető. Nagyon szeretem a jó embereket. A rossz szándékú embereket sajnálom, mert így nem érdemes élni. Csak a pozitív dolgokat tudom elfogadni, és oda megyek, ahol szeretettel várnak. Most jelen esetben mindenféleképpen erről van szó, ezért vagyok Kalocsán.”

D.E.