A Brunszvik Teréz-díj az oktatási miniszter által adományozható egyik szakmai elismerés, amely kiemelkedő óvodapedagógiai munkáért, valamint az óvodapedagógus képzésben kiemelkedő munkát végző oktatók elismerésére adományozható. Az 1989-ben alapított elismerést évente heten vehetik át, a felsőoktatásban kettő, közoktatásban pedig öt személy kapja.

„A díjátadásról január 15-én értesültem, a postaládába be volt dobva a meghívó, nem hittem a szememnek. Az Oktatási Minisztériumból kapok meghívót? És akkor láttam, hogy milyen díjat fogok majd átvenni. Eszébe jutottam valakinek, aki ismeri munkásságomat, és úgy gondolta, hogy az elismerésre méltó. A Szakmai Kuratórium elfogadta ajánlását, érdemesnek találtak a díjra. Hitvallásom Pestalozzi szavaival: „A gyermek boldogsága az én boldogságom.” Eszerint éltem, dolgoztam közel négy évtizedig óvónőként.” – nyilatkozta a portálnak Markó Lászlóné, aki az ünnepélyes átadón egy okiratot és egy Lebó Ferenc szobrászművész által készített plakettet vehetett át, mely Brunszvik Teréz domború arcképét ábrázolja.

Az elismeréshez gratulálunk!




Markó Lászlóné pályafutása:

Érettségi után felvették a Bajai Tanítóképzőbe, de mivel mindenáron óvónő szeretett volna lenni, állás után nézett. Homokmégyen, képesítés nélküli óvónőként dolgozott. Majd ösztöndíjasként végezte tanulmányait a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző nappali tagozatán.
Diplomaosztó után férjez ment, majd 1972-ben, frissdiplomásként kezdte meg pályáját a Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat üzemi óvodájában.
Az 1975-ös nevelési évet már a Csokonai utcai óvodában kezdte. Pár hónap múlva megszületett legidősebb fia, de tavasszal már ismét magára öltötte a fehér köpenyt, fia bölcsődés lett. Közben megtudta, hogy második gyermeke is hamarosan „kopogtat”, így rövid időre GYES-re ment.
1983. szeptember 1-jétől megbízták a Tomori utcai Tagóvoda vezetésével. 1985. augusztus 1-ig dolgozott ott, mert a csökkenő gyermeklétszám miatt megszüntették az óvodát.
1986 augusztusában a város vezetése kinevezte a Petőfi Sándor utcai óvoda vezetőjének és óvodai szakfelügyelőnek. Közben az akkori Művelődésügyi Minisztériumban úgy döntöttek, hogy különválasztják az óvodavezetést és a szakfelügyelői munkakört: a szakfelügyelőkből szaktanácsadók lettek megemelt óraszámmal. Markó Lászlóné lemondott az óvodavezetésről, és szaktanácsadó lett. Ekkor került a Hunyadi utcai óvodába, ahol egy egyik héten dolgozott, a másik héten pedig szaktanácsadói munkakört látott el.
1989-ben megszületett harmadik fia. Amíg GYES-en volt, megszüntették a szaktanácsadói munkaköröket is, beosztott óvónőként ment vissza a Hunyadi utcai óvodába dolgozni.
Aztán 2001-ben ezt az óvodát is megszüntették. Ezután kérte fel Tóthné Duzmath Mária a Kalocsa város Óvodája és Bölcsődéje vezetője a Kunszt utcai Tagóvoda vezetésére, ahol a kollektívával szép sikereket értek el.
2002-től 2004-ig a kalocsai óvodák Minőségfejlesztési Tanácsa elnöki feladatait is ellátta.
2008. december 18-tól tölti nyugdíjas éveit.