Csupán két eseményt emelnék ki, melyek – azt hiszem, nyugodtan mondhatom – mindenkire, aki ott volt, nagy hatást gyakoroltak, mély benyomást tettek. Február első szombatján a Zárda templomban a Forrás Ifjúsági Közösség vette kézbe az irányítást, akiket ebben a városban talán nem szükséges bemutatni. Elhatározták, hogy egy egész délutánt szentelnek az Úr imádására. A szentségimádás délután 4-kor kezdődött, amit a sok és változatos ének tett igazán széppé. Megható volt látni, mennyien eljöttek, hogy együtt énekeljenek, imádkozzanak az Úr előtt. Voltak, akik a templomban töltötték egész délutánjukat, talán Péter apostol szavai jutottak eszükbe – „Mester, jó nekünk itt lennünk!” De akadtak, akik csak pár perce léptek be egy kis elcsendesedésre, adorációra. Végül szentmisével zárult a nap, melyre szinte teljesen megtelt a templom, idősek, fiatalok és családok együtt ünnepeltek, megvalósult Jeremiás próféta szava: „együtt fog ujjongni fiatal és öreg is…”

A lelki feltöltődés annyira jól sikerült, hogy ezentúl minden első szombaton megismételjük; szentségimádás, ifjúsági szentmise vár minden kedves testvért, aki szeretne egy pár órára csak az Úrra figyelni, elcsendesedni, énekelni és „ünnepelni azt a nagy titkot, melyet Ő hagyott ránk örök szövetségül”.


A farsangi időszak elhagyhatatlan kelléke a bál, a szórakozás és a mulatság, melyet idén is sikerült megszervezni a fiatalok és a hitoktatók segítségével. A programok szentmisével kezdődtek ugyancsak a Zárda templomban, ami szinte teljesen megtelt és ahol a fiatalok zenéjükkel és énekükkel tették még szebbé az ünneplést. A vigadalom csak ezután vette kezdetét az Ifjúsági Házban, rögtön azzal, hogy mély fájdalommal és szomorúsággal eltemettük a telet a gyerekek segítségével, valamint meghirdettük a tavasz, a napsütés és a bál kezdetét.

A Belvárosi Ifjúsági Csoport előadása következett, akik egy rövid zenés-pantomim műsorral készültek „Ezt teszi velünk Jézus” címmel, majd Rejtő Jenő – Ötvenéves találkozó című darabját mutatták be a Forrás lelkes tagjai, akik hosszas és fáradságos munkát tudhattak maguk mögött. Mindkét előadást nagy tapssal jutalmazta a közönség, majd következett a tombola, a jelmezverseny és az elmaradhatatlan lángos, ami sok erőt biztosított a késő éjszakáig tartó tánchoz.

Együtt imádkozni, együtt ünnepelni, együtt örvendezni… Talán ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni azt az érzést, mely ezt a két kiváló alkalmat jellemezte. Köszönet és hála érte Istennek, valamint azoknak a gyerekeknek, fiataloknak, felnőtteknek és munkatársaknak, akik segítettek a szervezésben, eljöttek és ténylegesen megtapasztalták – „Mester, jó nekünk itt lennünk”.