Nem volt egyszerű dolga a budapesti Operett-Musical, illetve a Madách Színház művészeinek, hiszen az előadás előtt pár nappal derült ki, hogy az eredeti Vágó-Serbán-Dolhai „felálláson” változtatni kényszerültek a szervezők Dolhai Attila váratlan betegsége miatt. „Beugrott” hát Vágó Betti és Szabó Dávid, akik a városunkban már nagy sikerrel bemutatkozott Vágó Zsuzsival és az ugyancsak először hozzánk látogató Serbán Attilával egyetemben egy felejthetetlen estével ajándékozták meg a publikumot. A színművész legnagyobb elismeréséből, a többszöri, hosszú perceken át tartó vastapsból ítélve pedig levonhatjuk a következtetést, hogy a nagyérdemű nem volt hálátlan.

- A közönség reakciója mindent elárult, de igazán kíváncsi vagyok arra, ti hogy éreztétek magatokat Kalocsán?
- (Vágó Betti) Kezdetben nagyon izgultunk, hiszen a nézők nem ránk váltottak jegyet, de most határozottan úgy érzem, hogy megszerettek bennünket itt, és mi is nagyon jól éreztük magunkat.
- (Szabó Dávid) Ugyanezt tudom mondani. Régen, még kezdő koromban jártam Kalocsán, és igazán jól esett a fogadtatás. Már csak azért is külön öröm számomra a siker, amit itt megélhettünk, mert láttam, hogy többen jöttek idősek is, mi pedig főleg új dalokkal, musicalekkel készültünk és nem operettel, ennek ellenére úgy láttam, hogy jól szórakoztak és élvezték a műsort.
- (Serbán Attila) Mindenben egyetértek! Sajnáljuk ugyan, hogy Ati [Dolhai Attila] nem lehetett itt, de két remek ember csatlakozott hozzánk egy remek estre, ami ugyan érzésem szerint kicsit feszélyezetten indult, később viszont nagyon belendült, és számtalan stílusból hallhattak a nézők.
- Zsuzsi, számodra már nem ismeretlenek a kalocsai deszkák. Örömmel készültél vissza?
- Én csak reménykedni tudok benne, hogy még ezután is fognak hívni, annak ellenére, hogy mint említetted, már nem először vagyok itt. De Kalocsán mindig annyi szeretetet kapok, hogy bármikor visszajönnék, ha hívnak.
- A Serbi által említett feszültebb pillanatok az első dalok után pillanatok alatt elszálltak, amihez talán az is nagyban hozzájárult, hogy valóban olyanok voltatok a színpadon, mint egy nagy család. Élcelődtetek, meséltetek… a színfalak mögött, a mindennapi életben is ilyen közel álltok egymáshoz?
- (Vágó Betti) Mi négyen nagyon jó barátok vagyunk, annak ellenére, hogy Attila például nem a mi színházunkban játszik. Az ilyen alkalmakkor azonban mindig megörülünk egymásnak, és annak, hogy végre együtt léphetünk fel. Szerintem ezt érezhették a nézők is.
- (Sebrán Attila) Már tizenéve ismerjük egymást, valamennyien dolgoztunk is együtt, szeretjük egymást és mindannyian felnézünk a másikra.
- (Vágó Zsuzsi) Így van! Felnézünk egymásra szakmailag és emberileg egyaránt. Éppen ezért jók ezek az előadások, mert ilyenkor nem feltétlenül egy-egy szerepbe bújunk, hanem egy kicsit megmutathatunk magunkból, a személyünkből is. Ilyenkor tényleg úgy működünk, mint egy kis család.
- Az Elisabeth-től a Mozart!-on át a Miss Saigon és a Szép nyári nap darabokig a musical-műfaj színe-javával készültetek, nem beszélve egy-egy saját, vagy éppen rádiós sláger-dalról. Vannak abszolút kedvenceitek?
- (Szabó Dávid) Ajjaj, nehezet kérdeztél! Amiket énekeltünk, azokat mind szeretjük, de talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy van még legalább három CD-nyi anyag fejenként, amivel bármikor szívesen fellépnénk. Talán attól volt igazán különleges a mai este összeállítása, hogy főként lírai, drámaibb és mélyebb dalokkal készültünk, nem a klasszikus „felpörgetős” szerzeményekkel.
- (Vágó Zsuzsi) Nekem van kedvencem! Nagyon szeretem az „Én még mindig hiszem”-et a Miss Saigonból, illetve az „Én érted adnám életem” és a „Palackba zárt idő” című dalokat. Ez a három a top.
- (Vágó Betti) Azt hiszem nem is tudnék választani, hiszen a Rudolf az egyik kedvenc musicalem, de a Miss Saigont, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot is szeretem, és ott van még a József, a Rebecca, az Elisabeth… minden, amit hoztunk. Nehéz kérdést tettél fel!
- (Serbán Attila) Én nem is tudok válaszolni. Most talán a Jekyll-medley volt, ami vitte a prímet, meg a saját dalom, amit itt mutattam be először, és legnagyobb örömömre úgy érzem, hogy jól sikerült és tetszett a nézőknek.
- Végezetül pedig mit üzentek a kalocsai közönségnek?
- (Vágó Zsuzsi) Hogy várjanak vissza bennünket, mert nagyon szeretnénk visszajönni!
- (Szabó Dávid) Csatlakozom, annyiban kiegészítve Zsuzsit, hogy borzasztóan hálásak vagyunk, és ezt Betti nevében is mondhatom, hiszen annak ellenére, hogy kiderült, hogy Attila nem tud itt lenni, csaknem háromszázan eljöttek és jegyet váltottak, hogy megnézzenek négyünket. Én ezért igazán hálás vagyok és köszönöm nekik! Ahogy Zsuzsi is mondta, remélem, még találkozunk!
- (Vágó Betti) Barátaim elmondtak mindent, amit tolmácsolnék a nézőknek, egyetértve azzal, hogy szívesen visszatérnénk, lehetőleg akkor már ötösben, Attilával!
- (Serbán Attila) Régóta készültünk és tervezgettük ezt a műsort, a kérdésre válaszolva pedig annyit mondanék, hogy vissza akarunk jönni, és ígérem, hogy hozunk még új dalokat – búcsúztak mosolyogva a művészek.

A kalocsai musical-show pedig garantáltan folytatódik, hiszen a több száz elkapkodott jegy igazolja, hogy van erre igény! Legközelebb a tervek szerint valóban itt lesz Dolhai Attila, nem is akármilyen élőzenés műsorral. Minderről később olvashatnak részleteket is portálunkon.


V.I.