A témához kissé méltatlan ugyan, de a leginkább kifejező jelző eddig a „telitalálatos”, ha egyetlen szóval kellene bemutatnunk a Kalocsai Színház műsorát. A rekeszizom-tornásztató „Francia négyes” kétszer is zsúfolásig megtöltötte a nézőteret, és a bemutatót látva ez a sors vár az apa és lánya főszereplésével hirdetett Molnár Ferenc: „Marsall” és „Ibolya” egyfelvonásosok estjére is. A Jászai Mari-díjas Oszter Sándor és gyönyörű lánya, Oszter Alexandra főszereplésével fémjelezett előadások nem csak visszarepítették a nézőket az író korába, de elgondolkodtattak emberi érdekekről, szerelemről, hűségről és lojalitásról, vagy éppen megmosolyogtattak – mikor hogy.
Az eredetileg Budapesten bemutatott darabok érdekessége, hogy négy hónappal ezelőtt láthatta először a publikum, azóta pedig egyedül Kalocsán tűzték műsorra, mesélte a KaloHíreknek Oszter Sándor.
– Itt Kalocsán játszottuk másodszor a darabokat, így mindenkiben nagyon nagy volt a drukk, de hát Molnár Ferenc az Molnár Ferenc, aki szinten minden országban sikert aratott, sőt Hollywood is felfigyelt alkotásaira. Fantasztikusak a karakterei, és tökéletesen ismeri az élet kikacagni való és drámai oldalát egyaránt – mondta a színművész. -  Az pedig egy külön öröm volt, hogy lányommal, Alexandrával állhattam a színpadon, immáron… hány darabban is játszottunk együtt? – fordult Alexandrához, aki azonnal rávágta, hogy harmadízben, bár első közös előadásuk alkalmával még nem szerepeltek közös jelenetben. – Szóval Molnár egy nagyon nagy író, mi pedig nagyon nagy örömmel jöttük Kalocsára. Igazán jól esett a telt házas közönség fogadtatása. Szeretjük Kalocsát! – mosolygott Oszter Sándor, majd lányához fordultunk, akit arról kérdeztünk, milyen érzés a hazai színészek között legendaként számon tartott édesapjával szerepelni.
- Talán furcsa lehet, de bennem sosem volt az a klasszikus drukk, ami ilyen helyzetben általában ott van. Ez talán azért is alakult így, mert kislány korom óta annyit foglalkozott velem apu. Amikor szavalóversenyekre készültem még általános iskolás diákként, mindig ő hallgatott meg és segített felkészülni, amikor pedig együtt léptünk színpadra, sohasem bírált vagy próbált irányítani. Persze, ha kikértem a véleményét, elmondta, de próbákon mindig arra intett, hogy a rendező utasításait kövessem – idézte fel élményeit a művésznő.

Mi is lehetne szebb mutatója a Molnár-darabok sikerének és az Oszter-család fogadtatásának „hazai terepen”, minthogy többször is mosolyogva vonultak a deszkákra és hajlongtak a perceken át tartó vastapsra, melytől a művészek szavaival élve „igazi szárnyakat kaptak”, és örömmel térnek vissza december 9-én az érseki városba, amikor is az érdeklődők még egyszer, s egyben utoljára megtekinthetik a színvonalas játékot Kalocsán.


V.I.