Megtörtént a csoda, amiért több százan szurkoltak, és tettek is érte: hazatérhetett tabdi otthonába a kórházból Győrfiné Szabó Emese, aki tavaly júliusban tündéri kisfiúnak adott életet, majd kómába esett.

– Időben és természetes úton indult meg a szülés, de komplikációk léptek fel – idézi fel történetüket Emese férje, Győrfi László. – Lacika 3030 dekagrammal, 52 centis hosszal végül császármetszéssel jött a világra. Néhány órával később Emese szervezete összeomlott, belső vérzése volt, ezért este újra megoperálták. Nagy mennyiségű vért vesztett, és másnap hajnalra kiderült: nagyon sok vérre van szüksége, méghozzá a ritka „A” Rh negatív vércsoportúra.

Riadóláncszerűen terjedt Emese kritikus állapotának a híre. László riasztotta a családot, a család az ismerősöket, azok meg a saját ismerőseiket. Száznál is több véradó jelentkezett hat településről, hogy segítsenek a fiatal anyukának. Akasztó, Fülöpszállás, Kiskőrös, Soltszentimre, Páhi és Tabdi lakossága összeadta a szükséges vért.

Emese hat hétig feküdt kómában, 15 liter vért kapott. Lefogyott 39 kilóra, és az optimistább orvosok is azt mondták, hosszadalmas lesz a gyógyulás. Lacika is a kórházban maradt, a nővérek kedvence lett, édesapja pedig naponta ingázott Tabdi és Kecskemét között, hogy látogassa a családját. Októberben vihette haza kisfiát. Emese a tél elején már tudta mozgatni a kezét, és beszélni is próbált. Lacikát azonban csak az intenzív osztály falára ragasztott fényképekről láthatta. A törékeny kis asszony fél év alatt bebizonyította, hogy mindenkinél erősebb: legyőzte a halált. Hazatérve végre magához szoríthatta a kisfiát.

– Még gyenge, mankóval közlekedik, de erőt ad neki, hogy több százan segítették, imádkoztak érte – mondja a férje.

Lacika kiegyensúlyozott, vidám és életerős kisfiú. Amióta Emese a kórházból hazaérkezett, rajta csüng.

– Nem tudom szavakkal kifejezni a hálámat – mondja könnyes szemmel Emese. – Köszönöm az életemet.

Fotó, forrás: BorsOnline