A trükkös csiga a jelek szerint géneket lopott, melyek lehetővé teszik, hogy az elfogyasztott algáktól kölcsönözze ezt a képességet. A csempészett génekkel a csigák fotoszintézisre is képesek, mely folyamat révén a növények energiává alakítják a napfényt. 

Sidney Pierce biológus mintegy húsz éve tanulmányozza az Elysia chlorotica néven ismert egyedülálló élőlényeket. Legutóbbi eredményeit január elején ismertette egy seattle-i ülésen, és a Science News jelentette először. „Ez az első alkalom, hogy többsejtű állat képes a klorofill előállítására” – mondja Pierce.

A tengeri csiga New England és Kanada sós lápjaiban él. Amellett, hogy géneket lop a zöld klorofill előállítására, apró sejtrészecskéket –úgynevezett kloroplasztokat - is elcsen, melyeket a fotoszintézis levezetéséhez használhat. A kloroplasztok a klorofillt használják arra, hogy a napfényt energiává alakítsák. Így, a növényekhez hasonlóan, a csiga kiküszöböli a táplálék szükségét az energia kinyeréséhez. „Begyűjtjük őket, és hónapokig akváriumban tartjuk” – mondja Pierce. „Ameddig napi 12 órában fénnyel látjuk el őket, táplálék nélkül életben maradnak”.

A kutatók radioaktív nyomkövetőt alkalmaztak, hogy biztosak legyenek benne, a csigák ténylegesen maguk állítják elő a klorofillt. Valójában a csigák a genetikai anyagot olyan jól beépítik testükbe, hogy a későbbi generációknak is átadják. A rablócsigák utódai megőrzik a saját klorofill előállítására alkalmas képességet, bár maguk nem tudnak fotoszintetizálni addig, míg nem fogyasztottak elegendő algát, hogy ellophassák tőlük a szükséges kloroplasztokat, melyeket saját testük nem tud kitermelni.

A kutatók még nem biztosak benne, az állatok hogyan tulajdonítják el a szükséges géneket. „Nyilvánvalóan lehetséges, hogy az egyik fajtól származó DNS más fajba kerül át, ahogy ezek a csigák egyértelműen mutatják is. Ám a mechanizmusok még mindig nem ismertek” - mondja Pierce.

Forrás: hirado.hu/Livescience